Agytorna, avagy az örök fiatalság titka
Gyenes Zsuzsa | 2008.04.02.
Csontváry Kosztka Tivadar gyógyszerészként dolgozott. 41 évesen kezdett el festészetet tanulni. A mai kor emberét inkább a munkahely elvesztése kényszeríti az iskolapadba, mindenesetre a sportszervezőből lett bróker, a bölcsészből lett informatikus esetei mind azt bizonyítják, tanulni sosem késő. A sikeres életet 50 felett is el lehet kezdeni, illetve egész máshol folytatni. Nem mellékes szempont az sem, hogy az öregedés folyamata a tanulással lassítható, és hogy a közvélekedéssel szemben tudományosan bizonyított tény: az idősek tanulása több szempontból sikeresebb lehet, mint a fiataloké.
Előny lesz a hátrányból
Másrészről persze az is tudományosan bizonyított, hogy az idősebbek kevésbé hatékonyak az új információk emlékezetbe vésésében és ezek alkotó feldolgozásában, valamint az elvonatkoztató gondolkozásban. (Bizonyos kutatások még ezt sem tartják döntőnek: sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a változó pszichikai környezetnek.) Viszont az öregedés ezen jelei egyénenként különböző időben jelennek meg és erősödnek fel, és a szellemi képességek tekintetében nem a genetika a meghatározó, hanem a korábbi életmód, szellemi edzettség: a képességek gyakorlásának, új információk befogadásának hiányában ugyanis az agy sejtjei is elöregednek. Vannak bizonyos képességek, például a szóbeli kifejező készség, amely inkább javul az öregedéssel, mint romlik. Az ezüstkorúak előnye még az évtizedek alatt felhalmozott tudásuk és élettapasztalatuk.
Bármikor érdemes elkezdeni
Subertné Haála Judit angoltanár tartott játékos angolórákat óvodában, tanít általános iskola alsó és felső tagozatán. Nyelviskolai magán-, illetve csoportos óráinak résztvevői pedig középiskolások, egyetemisták, dolgozó és nyugdíjas felnőttek – jól tudja, kinek mi megy nehezebben, mi jobban.
- A nyelvtanítás azért érdekes terület, mert ugyanazt a tananyagot kell elsajátítania egy iskolásnak és egy meglett embernek is. Azt vallom, sőt, bizton állítom, hogy mindenki képes megtanulni egy idegen nyelvet, nincs olyan kor, amikor már ne lenne érdemes elkezdeni. Lehet, hogy van, aki lassabban halad és sosem lesz tökéletes a kiejtése, de ha a motiváció megvan benne, bátran belevághat – mondja a nyelvtanár.
Nem szeretik a versenyhelyzeteket
A motiváció persze különböző, a fiatalok a jó jegyekért, később a jó állásért tanulnak. A nyugdíjasokat semmi és senki nem kényszeríti, a maguk elhatározásából, a maguk örömére tanulnak, motivációjuk belülről fakad, s ez kitartóvá teszi őket. Életük kevésbé stresszes, mint az állásban lévőknek, idejük is több van: a tanulásra koncentrálva, többet, és főleg rendszeresen tudnak tanulni – nyelvtanulásnál ez különösen fontos. „Az idősebbek haladása kevésbé látványos, de hatékony. Szeretnek mindent megérteni, mindenben logikát találni, precízek, alaposak, ez lassítja a tanulásukat. Jobban szeretik az írásos feladatokat, ahol van idő és mód a tökéletes munkára. A feladatokat egyébként is egyénre kell szabni: az idősebbek szeretik, ha egy feladatban minden paramétert megadok, nekik ez biztonságot, egyfajta mankót jelent. Ugyanez a fiatalabbakat untatja, őket a kreatívabb feladatok motiválják. Amikor egy csoportban a feladatokat kiosztom, arra is nagyon kell figyelnem, hogy a versenyhelyzeteket, a főként férfiak és nők közötti rivalizálást kezeljem, mert a férfiaknak például kellemetlen, ha úgy érzik, leszerepelnek a nők előtt, és persze fordítva. Az idősebbek nem szeretik a versenyhelyzeteket, viszont a rivalizálás sem jellemző rájuk: egyszerűen az embert látják egymásban, s őket is az ember érdekli” – összegzi tapasztalatait Judit.
Természetesen nem mindegy, ki milyen előélettel vág bele a tanulásba. A motiváció ugyanis nem elég, kell egy egészséges önbizalom, s ez az idősebbekből hiányzik leginkább. A legkönnyebben azok adják fel, akik korábban a tanulásról csak rossz élményeket szereztek. A tanulás során szerzett minden egyes sikerélmény az önbizalmat építi.
Legyőzték a legnagyobb akadályt
Mégsem az okozza ma a legnagyobb problémát, hogy a tanulásra vállalkozó ezüstkorúakat megfelelő tanári hozzáállással és oktatási módszerekkel sikerélményekhez juttassák. Mert ha valaki az 50-es, 60-as, vagy akár a 70-es, 80-as éveiben tanulásra adja a fejét, legyőzte a legnagyobb akadályt: vette a bátorságot, hogy változtasson élete menetén.
Sok idős embert ugyanis szorongással tölt el mindenfajta változás, ezért a megszokottság biztonságában él. A szokások ugyanakkor csalóka kapaszkodók, mert egyúttal egyhangúvá teszik a mindennapokat, és beszűkítik a gondolkodást. Az emberi élet maga a folyamatos változás, s a változásokat részben saját döntéseinkkel idézzük elő. Ennek megértését – és ezáltal a változások okozta szorongás csökkentését – segítheti, ha felidéztetjük idős családtagunkkal, barátunkkal saját életét, s körüljárjuk a döntési helyzeteket (foglalkozás, munkahely stb. választása): miért döntött az adott helyzetben éppen úgy, és nem másképp. Ha újraszületik a hit abban, hogy saját élete alakulásába minden életkorban van beleszólása az embernek, hogy nem csak a problémák a mieink, de a megoldást is nyújthatjuk mi magunk, akkor már nem csak a múltunkban fogunk élni: a jövőnkre is fogunk terveket kovácsolni. S mivel a változásokhoz új tudások, ismeretek, képességek kellenek, a tanulás is természetessé válik.
Mit és hol tanuljunk?
Összefoglalva azt mondhatjuk: a tanulást sosem kellene abbahagyni, de sosem késő elkezdeni. Mindenfajta agytorna és aktív tevékenység segíti a szellemi frissességet, legyen az keresztrejtvény-fejtés vagy barkácsolás. A képességek fejlesztésére igénybe vehetők a különböző személyiségfejlesztő tréningek, de az időskori tanulási hátrányok leküzdésére a csoportos beszélgetések és az érveléssel folytatott viták különösen alkalmasak. A csoportos tanulás ráadásul a társas kapcsolatok alapvető szükségletét is kielégíti. Akik az álláskeresés, illetve munkahely-váltás kapcsán kezdenek tanulásba, a szakmai ismeretek elsajátítása mellett képességeik fejlesztésére is megtalálhatják a megfelelő tanfolyamot. Akik szellemi aktivitásra vágynak, a művelődési házak, könyvtárak, múzeumok, népfőiskolák, egészségügyi és szociális intézmények, templomok, helyi egyesületek kínálatában kereshetnek ismeretterjesztő előadásokat, szabadegyetemeket, szakköröket, klubokat.
Az is lehet, hogy elég körbekérdeznünk a baráti körben, és kiderül, mennyi „tanfolyam”, tanulókör indulhat: vannak, akik egészségesebben szeretnének táplálkozni, vagy a házuk köré szeretnének meseszép kertet varázsolni, esetleg meg szeretnék érteni, mitől lelkesedik unokájuk annyira az internetért, vagy saját kezűleg készített ajándékokkal szeretnék meglepni karácsonyra szeretteiket. Valószínűleg nem csak lelkes tanulókat, hanem lelkes tanárokat is találunk a környezetünkben, de az is izgalmas, ha tanár nélkül, közösen járunk utána az ismereteknek.
A cikk írásakor alapvetően dr. Maróti Andor tanulmányaira támaszkodtunk
|
Úgy élj,hogy ha eljön az ideje, mosolyogva távozz és körülötted mindenki sírjon.Tedd magad hasznossá embertársaid számára.Keress meg minket, mi is segítünk, te is segíthetsz.
